Téli depresszió – a fényhiányos betegség

Mit nevezünk téli depressziónak?

A téli depresszió az úgynevezett major (azaz: nagyobb) depressziók közé, azon belül is a szezonális depressziók (SAD: seasonal affectiv disorder, vagyis: szezonális depressziós betegségek) csoportjába tartozik. S minthogy a szezonális depressziók fő kiváltó oka az évszakok váltakozása, a téli depresszió megjelenésének hátterében a téli napfényhiányos, hideg időszak beköszöntése áll.

Mi játszódik le ilyenkor a szervezetünkben?

A kevesebb napfény hatására a szervezetünk melatonin hormon szintje megemelkedik, aminek hatására elálmosodunk, szervezetünk felkészül az alvásra. Amennyiben ez túl korán következik be, negatívan befolyásolja az arra érzékeny emberek alvás-ébrenlét ritmusát, és kedélyállapotát. Ha pedig ez az állapot tartósan fennáll, alvászavarhoz, szív- és érrendszeri megbetegedésekhez és téli depresszióhoz vezet.

Melyek a téli depresszió leggyakoribb tünetei?

Állandó fáradékonyság, levertség, kedvetlenség, behúzódottság, ingerlékenység, döntésképtelenség, koncentrációs nehézségek, hirtelen és jelentős testsúlyváltozás – ebben az esetben súlygyarapodás -, önvád, súlyosabb esetekben az érdeklődés elvesztése vagy akár az öngyilkosság fontolgatása.

Mikor jelentkeznek az első tünetek?

A téli depresszió kialakulása nem köthető konkrét dátumhoz, sőt téli hónaphoz sem, hiszen a tünetek – igaz, még enyhébb formában – a téli időszak előtt már egy-másfél hónappal megjelennek. Ez a betegség egy folyamat, ami az elején megállítható, visszafordítható, ha odafigyelünk az említett tünetekre, illetve a szervezetünk jelzéseire. Gyakori probléma, hogy az emberek megpróbálják félremagyarázni a tüneteiket, mondván, hogy például azért fáradtak és kimerültek, mert túl sokat dolgoznak, vagy azért ingerültek folyton, s amiatt nem tudnak aludni, mert házastársuk a viselkedésével megakadályozza őket ebben.

Nem csoda, hogy megpróbáljuk félremagyarázni a depressziót, hiszen a társadalom nagyobb része nem tekinti betegségnek.

Ez sajnos valós, s a klinikai gyakorlatban is tapasztalt probléma, annak ellenére, hogy tudjuk: a depresszió kialakulásának biológiai okai vannak. Tehát nem valamiféle akaratgyengeségről van szó, hanem egy olyan pszichiátriai betegségről, amely nyomon követhető CT (számítógépes rétegvizsgálat), EEG (elektro-enkefalográf), és MRI (mágneses rezonanciás képalkotás) berendezésekkel is. Szerencsére ma már vannak olyan országok, ahol a depresszióra betegségként tekintenek, melyet szakorvos segítségével kell és lehet meggyógyítani. Talán kissé szélsőséges a példa, de nem véletlen, hogy az Egyesült Államokban majd’ mindenkinek van már saját pszichiátere.

Erre azt szokták mondani, hogy igen, de csak azért, mert nincsenek barátaik.

Talán így is van. Attól azonban, hogy valakinek vannak barátai, vagyis van kivel megbeszélni a problémákat, még kialakulhat a depresszió, hiszen egyrészről biológiai betegségről van szó, másrészt egy esetleg szintén ezzel a problémával küzdő barát, nem hogy nem nyújt segítséget, de ronthat a helyzeten.

Érdekes ellentmondás, hogy miközben a depressziót nem tekintjük betegségnek, mégis könnyen nevezzük magunkat depressziósnak, mondjuk egy veszteségélményt követő szomorúsággal teli időszakban.

Nagyon örülök a felvetésnek! Elég gyakran találkozom azzal, hogy olyan emberek is depressziósnak mondják magukat, akik „csupán” szomorúak valami, például a munkahely vagy egy közeli hozzátartozó elvesztése miatt. Természetesen, ezekben a helyzetekben jogosan érezzük magunkat szomorúnak, reményvesztettnek, ám ez az érzés nem egyenlő a depresszióval. Nem győzöm elégszer hangsúlyozni, hogy az egy klinikai tünetekkel bíró, súlyos betegség, amely nagy veszélyekkel járhat, hiszen a depresszióst nem érdekli sem a saját teste, sem a környezete, de még az élete sem. Ezek az emberek, csupán a gyógyulást követően ébrednek tudatára annak, milyen lelki és testi mélységeket éltek meg.

Mit ajánl azok számára, akik észreveszik magukon, vagy a környezetükben élőkön a téli depresszió jeleit?

Forduljanak minél előbb szakorvoshoz, hogy a megfelelő terápiával minél hamarabb bekövetkezzen a javulás, majd a gyógyulás. Számos módszer áll a rendelkezésünkre, úgy a gyógyszeres, mint a pszichoterápiás megoldások körében. A nem gyógyszeres kezelések közül pedig a fényterápiát emelném ki, mely rendkívüli hatékony, és a fejlett technológiának köszönhetően ma már a saját otthonunkban is igénybe vehetjük.